Az iskolások élete kétszáz éve sem volt fenékig tejfel.
Már másfél évszázada is a vidéki iskolákban volt talán a legnagyobb kihívás tanítani, ebbe még kedvenc nemzeti írónknak, Gárdonyi Gézának is beletört a bicskája. Egyetlen tanterem, egyetlen osztállyal, benne akár 50, különböző korú tanulóval. Talán egyetértetek, kedves Tanítványaim, hogy differenciálásra és készségfejlesztésre nem voltak éppen a legideálisabbak a körülmények. Maradt tehát a jó öreg ész nélküli magolás. A következő sztorikat Sata Előd Anekdoták a nevelés történetéből c. szakdolgozatából válogattam nektek, a szerző kedves hozzájárulásával.
Történt egyszer, hogy a falusi népiskolában éppen augusztus 29-én, a mohácsi csata évfordulóján méltóztatott megjelenni az iskola nagy tekintélyű igazgatója. Sorra kérdezgette az igazgató úr a megszeppent fiúkat, hogy mit is tudnak a híres csata történetéről.
