A kémiatanítás halott
A nemzeti kerekasztalnak, a tüntető tanároknak és mindenkinek, aki valaha is unatkozott kémiaórán.
Azért írtam ezt, mert szeretek tanítani. A kémiai tudás megkönnyíthetné mindannyiunk életét. Ha lenne. Mert most csak szenvedés van.
Régen minden jobb volt?
Valahol messze, messze, egy távoli időben még három évig tanítottuk a kémiát a középiskolákban. Megvolt ennek a maga oka, a kémiának ugyanis van egy természetes három részre tagolódása: az általános kémiában az ember megtanulja az alapokat, a szerves kémiában van szó az élővilág molekuláiról, a szervetlen kémia pedig a periódusos rendszer elemeit veszi sorra. Hiába volt azonban a logikus tananyag felépítés, a diákjaink úgy végezték el a középiskolát, hogy volt ugyan némi ismeretük a kovalens kötésről és a molekulageometriáról, de fogalmuk sem volt, hogy a való életben milyen összetevők alkotják az ételeiket, hogyan kellene használniuk a tisztítószereket, vagy hogy az atomenergia akkor most káros vagy sem. Cserébe legalább a hosszú, unalmas és érdektelen kémia órákat érdekes kísérletek tarkították. Vagy nem.
Telt-múlt az idő és látta az oktatási miniszter, hogy ez nem jó. És összehívta a kémiatudósok képviselőit (vagy nem), és hosszas tanácskozások után megváltoztattak a kémiatanításban mindent, amivel semmi gond nem volt.
